Október 8. Nem emlékszem, hogy az eddig leélt 19 évem alatt vártam-e már annyira ezt a napot, mint idén. Ennek az lehet az oka, hogy egy barátomnak sincs ezen a napon születésnapja vagy névnapja (akár hiszed, akár nem nincs Koppány nevű barátom) és semmi különleges nem történik ezen a napon. Akkor miért volt ez idén másképp? Mert megismertem az AEGEE Budapest-et. Még csak pár nap telt el a bevonó óta, de már alig vártam, hogy újra találkozhassak új barátaimmal. Bár Koppány nevű barátot most sem szereztem, de sok mást igen. Így jön képbe ez a bizonyos nap, a Sangria est napja. Nem tartom magam nagy „ivónak”, de az elmondások alapján finomnak ígérkezett ez az ital. És nem hazudtak, de ne rohanjunk ennyire előre.
A Corvinus egyetem E épülete a cél. Az esemény 7 órakor kezdődik, de én egy barátommal már fél órával korábban megérkeztem. Mivel még nem jártam az E épületben ezért kint vártunk hátha meglátunk pár ismerős arcot. Eljött a 7 óra, de még mindig nem láttunk senkit, ami nem is volt meglepő tekintve, hogy rossz bejáratnál vártunk. Semmi gond nem történt végül rájöttünk a hiba forrására és amint megtaláltuk a helyes bejáratot már meg is hallottuk a zenét. A hangforrás felé vettük az irányt és pár kanyar után meg is láttuk újdonsült barátainkat. Felelevenítettük a tábor vicces mozzanatait, amíg vártuk, hogy mindenki megérkezzen és elkezdődhessen az est.
Mikor az emberek nagy része megérkezett, levetítették a táborban készült képekből összevágott videót, aláfestő zenének pedig a közkedvelt zenét a Pokémon-t hallhattuk, és énekelhettük teli torokból. Amint véget ért a videó, kiosztották a díjakat a tábor legkúlabb arcának, a legszexibb csajnak ésatöbbi ésatöbbi. Mikor már tényleg ott volt mindenki, aki számít és még többen megcsináltuk a Sangria este csoportos fotót! Olyan sokan voltunk, hogy nehezen is fértünk bele egy képbe, de egy 10 perces állítgatás után sikerült megoldani ezt a problémát. A kép tökéletes lett. Bár jómagam alacsony termetemmel középen már alig látszódom, de az összhatás, mint már említettem tökéletes. A Sangria rendkívül finomra sikeredett. Ez a szervezők mesteri tudományát dicséri! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az isteni nedű iszonytató sebességgel fogyott el. Miközben feliratkoztunk az AEGEE hírlevelekre és beszélgettünk újdonsült barátainkkal, akiket a bevonón ismertünk meg. Mikor a hangulat a tetőfokára hágott, megtörtént az, amire titkon mindenki várt. Elindult a zene és rohamtempóban felálltunk a bevonó táborban tanult tánchoz! A táncban mindenki részt vett. Ezt nem lehet nem együtt csinálni a többiekkel. Magával ragad a hangulat és szinte magától mozog a tested. Ezután kicsit kifáradva folytattuk a társalgást, de vészesen közeledett a búcsúzás pillanat. Mi azonban csak a Corvinustól intettünk búcsút, ugyanis egy közös kocsmatúrát iktattunk be a programba. A Lónyay utcában kezdtük a túrát. Ital-italt, feles-felest váltott mire észrevettük, hogy elszaladt az idő. Ekkora társaságot nehéz indulásra bírni, pláne ha ilyen jól érzik magukat. Bele is tartott egy kis időbe mire mindenki összeszedte magát. Rápillantottam az órámra és akkor jött a felismerés, hogy a másnapi gyakorlataim érdekében ki kell hagynom a túra 2, mint utólag kiderült utolsó állomását.
Maga a Sangria est tehát számomra egy felejthetetlen élmény volt. Alig várom, hogy ismét eljöjjön ez a nap és addigra még többen még jobban szórakozzunk!
A cikk szerzője: Csík Norbi