Július elején vette kezdetét ez a fergeteges nyári egyetem AEGEE Gdansk, AEGEE Torun és AEGEE Poznan szervezésében. Mi sem lehetne tökéletesebb téma nyáron, mint a víz?! Ebben a két hétben ennek minden formáját élvezhettük.
Kalandunk Lengyelország északi részén, a Gdansk-Gdynia-Sopot háromszögben, az ún. Hármasvárosban kezdődött. Érkezésünk napján a welcome drink és a kötelező ice-breaking game után indulhatott is a buli, majd hajnalban a spanyol delegáció is csatlakozott hozzánk, így teljes lett a csapat.
Az első napon az ország egyik gyöngyszemének, Gdansknak a nevezetességeit látogattuk meg, köztük a város történelmét jelképező Neptun szökőkutat. Ezután következhetett a citygame, majd az interaktív kiállítás, s egy kis időre újra gyerekek lehettünk. Este került megrendezésre a European Night, ahol az elmaradhatatlan pálinka, sangria és stroopwaffel mellett a lengyelek ’nutella’ ízű vodkája is nagy sikert aratott.
A következő napokban ellátogattunk a Pomerániai Tudományos és Technológia Parkba, megnéztük a Gdynia Design Days-en kiállított alkotásokat, amik közül be kell, hogy valljam néhányról nem tudtuk megállapítani a rendeltetését. Tanultunk lengyelül, sokat pihentünk és röplabdáztunk a tengerparton, a bátrabbak a hideg tengerbe is bemerészkedtek, sőt, túráztunk is a part menti sziklákon, ahol egyszerűen nem tudtunk betelni a gyönyörű látvánnyal. Utolsó napunkon a sopoti tengerparton tábortüzet raktunk, sütögettünk, twistereztünk és persze a játékok is terítékre kerültek.
Következő nap indultunk is Torunba, a Visztula partján elterülő bájos kis városba, amely Kopernikusz szülőhelye is egyben. Az időjárás sajnos keresztülhúzta a kinti barbeque-val kapcsolatos terveinket, de a szervezők remekül megoldották a helyzetet és végülis remek vacsi sikeredett. Az estét a közeli Latino clubban töltöttük, s még nem sejtettük, hogy ez csak az első volt a rengeteg latin éjszakánk közül. Az esti bulikat persze rendszerint megszakította egy kis zapiekanka (gombakrémes melegszendvics) vagy kebabozás, amit most már hivatalosan is lengyel nemzeti ételnek tekinthetünk, ugyanis életemben nem ettem annyi kebabot, mint ez alatt a röpke két hét alatt. Természetesen a szervezők is kitettek magukért, mivel többször ebédeltünk étteremben, ahol mindig finom fogások vártak minket.
Második napunkon újra városnézés következett, felfedeztük Torun minden szegletét, emellett folytatódott a city és drinking gamek sorozata, illetve a kettő kombinációja. A program üdítő színfoltjaiként megkíséreltük, hogy karate- és latintánctudásunkat fejlesszük, s mindeközben nevetésben sem szenvedtünk hiányt. A vacsora elkészítéséhez főzőversenyt rendeztünk, lengyel ételeket kellett elkészíteni úgy, hogy csak a hozzávalókat ismertük, de szerintem még Gordon Ramsay is megirigyelte volna tehetségünket. A számomra leginkább felejthetetlen mégis a kötélpark volt, ahol mászó tudásunkat és ügyességünket tesztelhettük, még ha nem is lett belőlünk Tarzan. A hab a tortán a karaoke és a ’sexchange party’ volt, ahol a lányok latin szívtipróként vagy éppen rapperként, a fiúk pedig igazi cicababaként mutathatták meg, hogy miért ők a legalkalmasabbak a Mr. és Mrs. címre.
A harmadik, egyben utolsó állomás a Warta folyó mentén fekvő Poznan volt, melynek legszebb része a híres, reneszánsz hangulatot tükröző piactér. Első napunkon egy szakmaibb kirándulás keretében ismertették velünk a víz zöld tisztításának módszerét és az ezzel kapcsolatos kísérleteket.
Másnap engedtünk a csábításnak és egy tó partján töltöttük a nap nagy részét. Ezután következhetett mindenki kedvence, a Silent Disco. Az átbulizott éjszaka után következő utunk egyenesen a Lech sörgyárba vezetett, minek keretében betekintést nyerhettünk a sörgyártás folyamatába. A túra végén mindenki beválthatta jegyét egy ingyen sörre, bár a legjobban mégis azt élveztem, mikor olasz partneremmel taroltunk csocsóban. A fárasztó nap után lazításként egy folyóparti klubban, igazi beachparty keretében múlattuk az időt.
Az utolsó 2 napban a szórakozásé volt a főszerep, ellátogattunk egy kis szigetre, ahol minigolf, bob, és malta ski várt minket, hazaérve pedig megrendeztük a nagy vízibomba csatát. Búcsúzóul a White T-shirt Partyn kiosztásra kerültek a ’diplomák’, amik közül egyet én is hazahozhattam. Végül fájó szívvel, de búcsút vettünk egymástól, viszont megígértük, hogy amint lehet, újra látjuk egymást.
A cikk szerzője:
Göcsei Daniella, AEGEE-Budapest pénzügyi alelnöke