Április Szicíliában
AEGEE Catania 30th Anniversary of AEGEE Event – 16/19 April
1985-ben Párizsban rendezték meg azt az EGEE 1 fantázianéven futó konferenciát, amelyet követően Franck Biancheri és társai megalapították az előbb EGEE, majd AEGEE névre hallgató európai diákszervezetet.
Harminc év múlva rám és 34 társamra hárult az a nem kis feladat, hogy –egy fenomenális szervezőbrigáddal karöltve- méltóképpen megünnepeljük az évfordulót.
Night of the seven antennas – azaz a cataniain kívül még hat további európai helyszínen emlékeztek meg az egyébként három esztendeje elhunyt Biancheri munkájáról és egyik főművéről.
Biancheriről persze itt, Cataniában hallottam először. Az ünneplésre való állandó hajlandóságom mellett a fő motivációt természetesen a számomra oly barátságos szicíliai klíma és emberek jelentették, ami megspékelve a tengerparttal és az elmaradhatatlan esti bulikkal messze kimerítették a visszautasíthatatlan kategóriát.
Biztos, ami biztos, 2 nappal a kezdés előtt érkeztünk tanult kollegámmal, S. Áronnal, így az első napon Catania, a második nap pedig Szirakuza bájait térképezhettük fel. A kb. 290 000 fős Catania Szicília második legnagyobb városa, és a legnagyobb olyan olasz város, amelyik nem régiós központ. A lakosság száma állítólag egyre gyorsuló ütemben csökken az elvándorlások miatt. A bevándorlók Afrika felől persze még gyorsabb ütemben érkeznek; utolsó ott töltött napomon történt az elmúlt idők egyik legsúlyosabb tragédiája egyébként, állítólag 700-an haltak meg, amikor az egyik menekülteket szállító hajó elsüllyedt.
A romlás, munkanélküliség érezhető jelei ellenére le voltam nyűgözve a város épületeitől és hangulatától – nappal csodálatosnak, éjszaka lélegzetelállítónak találtam; ha arra gondoltam, hogy Anglia helyett itt is eltölthettem volna erasmusos félévemet, mindig keserves sírásban törtem ki. A sok szép épület, templom, tér mellett a személyes kedvencem a park volt, ahol sok szép lány és fiú futott ottlétünkkor. Mi sajnos a mindössze négyórás alvás miatt túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy beálljunk közéjük.
A cataniai nyári egyetem állítólag évek óta a legjobb a nyári egyetemek között: az Alfio Bonaccorsi vezette szervezőcsapat most is kitett magáért. Nagyon jófejek, nagyon segítőkészek, és nagyon keveset aludtak – mi sem sokat, és ez utóbbit néhol azért bántam.
A szállás kiemelkedően jó volt: egy kulturált, takaros kis hostel, 3-5 ággyal per szoba. A plusz éjszakákért 10 eurót fizettem. Mármint éjszakánként 10-et. Az erkélyünk a hostel mellett elnyúló kastélyra nézett, úgyhogy jó kilátásokkal kezdhettünk neki az eventnek.
A program rövid volt és feszes. Az első vacsoránkat nekünk kellett elkészítenünk: sajátkezűleg gyúrtuk az arancinókat, hűvös halomba. Előtte persze a kukták megmutogatták, hogyan kell.
Ezt követte a nyitóbuli egy kellemes táncos helyen. Második nap: felmásztunk az Etnára és megnéztük a taorminai színház maradványait, illetve lesétáltunk a tengerpartra is – a víz sajnos nem érte el a fürdésre alkalmas hőfokot. Este European Night. Harmadik nap: az évforduló napja. Délelőtt volt egy kis konferencia az AEGEE múltjáról, jelenéről, jövőjéről, utána pedig átvonultunk workshopolni és ünnepelni egy helyi nagyon trendi business inkubátor irodájába. Volt torta, pezsgő, lufi. Este: rock kocsma.
Az utolsó nap reggelén az AEGEE jövőjéről beszélgettünk közösen, majd egy közös ebédet követően a résztvevők nagy része eltávozott. Én maradtam még 2 napig – ez a 2 nap további városnézéssel, némi shoppingolással és egy fergeteges hétfő esti erasmusos bulival telt.
Hazatértemkor biztos voltam abban, hogy nyáron vissza kell ide térnem, úgyhogy rövid tanakodás után be is írtam első helyre a cataniai nyári egyetemet. Mindenkit bíztatok, hogy próbálja ki Cataniát: a város tényleg csodálatos, a Wizzair pedig közvetlen és olcsó járatokat biztosít.
Tóth Márton