Mi mindent jelenthet a tolerancia? Mit tehetek én azért, hogy a környezetem toleránsabb legyen és tolerálnom kell-e az intoleráns embereket? Milyen kapcsolat lehet a integráció és a tolerancia között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozott a csoportunk november 18 és 27 között Newcastle-ben, a Race for Tolerance Youth Exchange Program keretében. A közel negyven fős csereprogramra Bulgáriából, Csehországból, Franciaországból, Máltáról, Németországból, Romániából és természetesen Magyarországról érkeztek a résztvevők, hogy megvitassák mit jelent számukra a tolerancia; majd a program végén közösen egy demonstrációt szervezzenek a város sétálóutcáján az ügy népszerűsítésének érdekében.
Az első napok jórészt a csoportként való együttműködésről és az összeszokásról szóltak. A mindenféle csoportdinamikai és bizalomjátékok mellett több mozgással kapcsolatos feladatot is bekapcsoltak a felkészítő folyamatba, hogy a demonstráció alatt ne legyenek problémáink a csapat egyben tartásával és az egymásra való figyeléssel. Mindemellett az első napokban elkezdtünk megismerkedni Newcastle-lel, körbesétáltunk a városban megfelelő helyszínt keresve a demonstrációnak. Megnéztük a belvárost és a tengerpartot is.
A közeli parkban is kirándultunk egyet, hogy legyen egy benyomásunk a helyről. Az egymásra való figyelem kialakítását szolgálta a secret admirer nevezetű gyakorlat, amelynek lényege egymás titkos megfigyelése volt. A tolerancia egymás megértésén alapszik, tehát mindenki kihúzott egy másik embert, akiről a tizedik nap végén le kellett írnia a megfigyeléseit és egy levél formájában elküldeni az illetőnek. Ezzel az egyszerű módszerrel a különböző nemzetiségek elzárkózását is megelőzték a szervezők és újabb lehetőséget teremtettek az ismerkedésre. Minden este egy közös önreflexív körrel zárult, ahol az emberek nemzetiségenként a szervezők számára is visszajelezhettek az adott napról. Közösen megbeszélhettük, hogy miket tanultunk az adott nap, mely feladatokat élveztük és melyeket kevésbé, kikkel sikerült aznap kapcsolatot teremtenünk.
A harmadik naptól kezdődően több beszélgetős programunk is volt. Egy fishbowl discussion nevezetű technikával vitatkozhattunk különböző kérdésekről, például a vallás és tolerancia kapcsolatáról, vagy a tolerancia mindennapi gyakorlatáról. A szervezők külön kérésére ezt a beszélgetést a magyar csapat vezette le és koordinálta. Ezek után kiscsoportokban különböző állomásokon forgóban kellett válaszolni kérdésekre, például hogy milyen kapcsolat lehet a tolerancia és az oktatás között vagy hogy milyen jelképeket társítunk a toleranciához. Mindenkinek egy rövid prezentációt is kellett tartania a saját „tolerancia bajnokáról”, tehát egy olyan személyről, aki számára fontos, mert sokat tett mások elfogadásáért és a tolerancia népszerűsítéséért. Az olyan nevek mellett, mint Martin Luther King, Teréz anya vagy Gandhi, természetesen jóval meglepőbb nevek is előfordultak a listán, mint például Michel Obama vagy Amal Clooney.
A helyiekkel való kapcsolatteremtésre is próbáltak ösztönözni minket. Pénteken a városban kóborolhattunk, de azzal a nagyon fontos céllal, hogy kérdezzük ki a helyieket, hogy mit jelent számukra a tolerancia és mit gondolnak a mi kezdeményezésükről. Ebből a feladatból nőtte ki magát végül egy kisebb spontán demonstráció, melynek keretén belül ingyen öleléseket osztogatott a csapat.
Az utolsó napok a demonstrációra való készüléssel teltek. Transzparenseket gyártottunk, minden nemzetiség saját jelmondatot talált ki, amit aztán megtanított a többieknek. Gyakoroltuk a közös masírozást és összeraktunk egy állóképes performance-ot. Este megtartottuk az inter-intercultural night-ot, amelynek keretein belül minden nemzetiség egy másik országot mutatott be. Így például mi Franciaországot, vagy a csehek minket.
Utolsó nap végül megtartottuk a demonstrációt Newcastle fő utcáján. A masírozás és a transzparensek nagy feltűnést keltettek, többen megálltak kérdezősködni, hogy mit csinálunk pontosan. A szervezők abszolút sikernek értékelték az eseményt és ennek megünneplésére a kis csapat egy utolsó közös vacsorán vett részt a másnapi könnyes búcsúzás előtt.
A beszámolót írta:
Zrinyifalvi Eszter Anna