Csütörtök
Nagyon mókásan indult a hajnali felkelés, ugyanis előző este volt a Sangria estünk és miután hazaértünk még előrelátó és tudatos tervezés alapján melegszendvicseket készítettünk. Nem akartuk kockáztatni, hogy korgó hassal induljunk neki első közös utunknak. A reptérre Szabi vitt ki minket, megmentve így a hidegben buszozástól. Még gyorsan beugrottunk egy családi csomag Túró Rudiért is, kivételesen nem magunknak vettük. Minden gördülékenyen ment a becsekkolással és észre sem vettük már a felhők között voltunk. 2 órás alvás után megérkeztünk Belgiumba és első megmérettetésünk a Shuttle buszra felférés volt. Talpraesett magyar módjára sikerült egy kellemes helyet szereznünk a buszon, majd a belvárosba érkezve negyedórás keresgélés után megtaláltuk a metrót és tömegközlekedés csodája által eljutottunk az CD házhoz. 10 perces örömteli selfiezés után egy kedves olasz fogadott minket és körbevezetett a házban a pincétől a padlásig (szó szerint). Kis ismerkedés a ház lakóival, majd Réka jó tanácsai után már tűkön ülve elindultunk a belvárosba egy másik résztvevővel. Cél: sültkrumpli. Nagyon határozottan elindultunk és az ismerkedő beszélgetések közepette 3 buszt is lekéstünk, egymás után. Úgy gondoljuk, ez főleg a sajátos közlekedési rendszer (logikátlan) miatt történt és nem a figyelmetlenségünk miatt. A sültkrumplis hely megtalálása és ott egy hatalmas adag fogyasztása viszont meglepően könnyen ment. Tele hassal úgy döntöttünk a városnézést egy „gyors” Primark látogatással folytatjuk, ahova spanyol barátunk már nem követett minket. (Utólag bevallotta, hogy eltévedt visszafelé IS.) Késő délutánra szabadidőnk véget ért, eljött a komolyság ideje, amit a résztvevőkkel és trénerekkel való ismerkedéssel folytattunk. Rengeteg érdekes és vicces játékkal készültek nekünk, jól összerázódott a kis 8 fős csapatunk. Megosztottuk egymással az elvárásainkat, eddigi tapasztalatainkat. Az este is hamar eljött, egy számomra borzasztó, de Laurának annál kedvesebb játékkal folytattuk a csapatépítést: Dixit. Nem is nagyon emlékszem ki nyert, de az biztos, hogy este 11 körül már az ágyban voltunk és készültünk a másnapi tréningekre.
Péntek
8.30-as ébredéssel neki estünk mind a 8-an a reggelinek, feltankoltuk magunkat kávéval es teával es a meeting roomba meglepő módon pontosan 9-kor elkezdtük az első sessiont, ami bevezető volt a különböző támogatási lehetőségekbe, majd kis szünettel később költségvetést terveztünk egy általunk elképzelt eseménynek. Jorge természetesen minden csapatnak előzékenyen segített, tippeket adott és a saját munkáit osztotta meg velünk, hogy közelebb érezzük magunkhoz a pénzügyeket. Minden étkezést a CD-házba készítettek nekünk és az étel minősége, mennyisége csak dicséreteket és tele pocakokat eredményezett. Délután a vállalati FR mélyebb tudását sajátítottak el, majd gyakorlatként szimulációs játékokkal tudtunk reflektálni egymásnak, így segítve az egyéni tárgyalási készséget is. Majd ez után elkezdődött a készülődés European Dinnerre. Az 5 fős spanyol társaság vacsorája jól lakatta a társaságot, de persze volt még kagyló és egyéb édesség is nemzeti italokkal párosítva. Azt este sztorizgatásokkal ért véget.
Szombat
Szombati napunk is korai keléssel indult, 9-kor már kezdődtek is a sessionok. Délelőtt a kommunikációs készségeinket fejleszthettük. Délután pedig egy nagy, több órás feladatot kaptunk: két csapatban egy kitalált projekt ötlethez kellett megtervezni Európai Úniós vagy Erasmusos pályázatot. A mi ötletünk egy tovább gondolt, több antenna együttműködésével szervezett Get involved projekt volt, ami egy közös Strasbourgi konferenciával érne majd véget. Rengeteget dolgoztunk rajta, majd a végén prezentáltuk a másik csapatnak és a trénereknek. Este 7 körül végeztünk, felpakoltunk szendvicsekkel és beindultunk a városba, hiszen aznap volt a várva várt múzeumok éjszakája. Ugyanazzal a karszalaggal egész este, egészen hajnali 2-ig bármennyi múzeumot meg lehetett látogatni. Eközben mindenféle koncertek és produkciók és bárok voltak a múzeumokban. Először egy háború témájú múzeumban néztünk körül, majd gyönyörű, változatos festményeket csodálhattunk meg. Végül pedig ellátogattunk egy képregényeket bemutató múzeumba, ahol a nagy kedvencünk a Hupikék Törpikék eredetét ismertük meg. Az éjjel pedig sörözéssel zárult – ellátogattunk a híres Delirium Caféba, ahol több száz féle sört lehet megkóstolni, természetesen mindannyian valamilyen belga specialitást választottunk.
Vasárnap
Vasárnap a hosszú éjszaka után nehéz volt felkelni, de sok kávéval és a finom reggelivel végül sikerült viszonylag frissen elkezdeni a napot. Délelőtt már nem volt konkrét tervezett session, feltehettük a megmaradt kérdéseink, és értékeltük a hétvégét. Ezután nem vesztegettük sokáig az időnket, bementünk a belvárosba. Sajnos már csak ketten maradtunk, a többiek mind hazamentek délutáni géppel. Először egy csipke és kosztüm témájú múzeumban gyönyörködtünk, majd pedig a csoki- és kakaó múzeumban megnézhettük, hogyan készül az igazi belga csoki és természetesen kóstolásra is volt lehetőségünk. Késő délután pedig Sablon városnegyedben sétálgattunk.
Hétfő
Hétfőn korán útnak indultunk, metróval kimentünk egy külső városnegyedbe és meglátogattuk Brüsszel jelképét, mivel tudtuk, hogy e nélkül nem mehettünk haza. Tipikus turista képeket készítettünk és megnéztünk mindent, amit csak lehetett. René Magritte belga szürrealista művész kiállítása meglepő módon lenyűgözött minket. Majd egy újabb városnéző túrán ismerkedtünk a belvárossal és a belga kultúrával. Úgy gondoltuk még egy utolsó gofrizás és krumplizás is belefér a Manneken Pis meglátogatása közben. Gyors szuvenír vásárlást is beiktattunk az utolsó utunkon a Shuttle bus felé, így gondoskodva arról, hogy a reptéren fél órán keresztül tapossuk a bőröndünket, hogy a cipzár ne repedjen szét. Majd kisebb ellenőrzéssel feljutottunk a repülőre és 2 óra múlva már magyar földön landoltunk. Fájdalmas búcsút vettünk egymástól, mert várt már a saját ágyunk. Reméljük a kint megszerzett tudást minél hamarabb tudjuk hasznosítani és várjuk az újabb lehetőséget, hogy Brüsszelbe utazhassunk.
A beszámolót írták: Sági Laura és Vasvári Dorottya